Febr. 9-én Marosvásárhelyen, a Teleki Tékában Sebestyén Spielmann Mihály főkönyvtáros bemutatta dr. Deé Nagy Anikó A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár ex librisei című kötetét. A szerzőnek korábban a Téka sorozatban jelent meg Teleki Sámuel és a Teleki Téka c. kötete, majd A könyvtáralapító Teleki Sámuel című monográfiája. Deé Nagy Anikó könyve nemcsak képeskönyv, hanem épületes olvasmány, művelődéstörténeti séta, felhívás a gyűjtésre. A könyv évtizedeken keresztül készült, a régi könyvekből derültek ki, hogy mielőtt a református kollégium vagy a Teleki Téka állományába bekerültek volna, kiknek a kezén mentek át. Így kerültek felszínre a régi ex librisek. /Lokodi Imre: Ex libris a Teleki Tékában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./
2002. március 29.
Nem véletlen, hogy a Nastase-kormány éppen a NATO-csatlakozásra váró országok bukaresti csúcsértekezlete előtti héten hozott a háborús bűnösök kultuszát elítélő döntést, valamint a zsidó közösségi tulajdont védő rendeletet. Az sem véletlen, hogy Razvan Theodorescu miniszter a vilniusi csoport tanácskozása idején jelentette be: holokauszt-emlékművet emelnek Románia egyik nagyvárosában. Hiszen kell-e ennél tündöklőbb kirakat Romániának: elítélik Antonescu híveit, illetve azokat, akik szobrot emeltek a marsall tiszteletére, utcákat, tereket neveztek el róla. Az sem véletlen, hogy ez a romániai város éppen Marosvásárhely, és nem Iasi, Botosani vagy netalán Bukarest: a holokauszt-emlékmű olyan helyen készül el, ahol a zsidóirtásért nem a román hatalom, hanem az akkori magyar kormány felelős. Mindenki elégedett, illetve elégtételt kapott: a Nastase-kabinet, a helyi önkormányzat, a marosvásárhelyi zsidó közösség és az amerikai zsidóság, de a román holokauszt-tagadók Paunescu-féle csoportja is. /Salamon Márton László: Kemény dió. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Nagy port kavart Marosvásárhelyen a Jurnalul National hasábjain megjelent Markó-nyilatkozat, mely szerint "az RMDSZ nem támogatja a holokauszt-emlékműnek az erdélyi városban való felállítását". A zsidó hitközség vezetői szerint "Markó egész életműve ellentmond ennek a feltételezésnek". Az Izsák Márton által több mint ötven évvel ezelőtt készített alkotás néhány napja került Bukarestbe, ahol szokatlan gyorsasággal kiutalt kormánypénzekből öntik bronzba. Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány Marosvásárhelyen szándékozik emlékművet állítani a holokauszt áldozatainak. - "A helyi művész által készített szobrot a marosvásárhelyi zsidó közösség kezdeményezésére fogják felállítani; ehhez semmi köze az RMDSZ-nek" – jelentette ki márc. 28-án Theodorescu, aki azt követően nyilatkozott a Jurnalul Nationalnak, hogy – a napilap szerint – Markó Béla elnök tiltakozott az emlékmű felállítására kijelölt helyszín ellen. Markó hangsúlyozta: az RMDSZ csak azokon a településeken támogatja a holokauszt áldozatainak emlékét szolgáló eljárásokat, ahol a történelmi adatok szerint zsidók elleni bűncselekményeket követtek el. A RMDSZ elnökének tiltakozására a miniszter azzal érvelt, hogy "ahogyan Antonescu zsidó származású románokat deportált, ugyanúgy deportált Horthy hadserege magyar zsidókat Erdélyből." Izsák Márton marosvásárhelyi szobrásznak az auschwitzi áldozatok emlékére gipszből készített alkotása 1947 óta áll a Nyár utcai zsidó temető ravatalozójában. "Kétszer is összegyűlt már a pénz a gipszmakett bronzba öntésére, de pénzváltáskor az egész odaveszett. Egy példányt a bukaresti múzeum megrendelésére is elkészítettem, ötven évvel ezelőtt. Azóta várom, hogy egyszer talán kerül pénz és emberi akarat a szobornak egy marosvásárhelyi köztéren történő felállítására – panaszolta az idős művész. "Valósággal mellbevágott Markó Bélának a Jurnalul Nationalban idézett kijelentése. Valószínűbbnek tartom az újságíró tévedését; nem lehet igaz, hogy az RMDSZ-elnök nem nézné jó szemmel a marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű felállítását, hiszen egész életműve, emberi hozzáállása ellentmond ennek a feltételezésnek – jelentette ki Sauber Bernát hitközségi elnök a román nyelvű napilap márc. 26-i számában megjelent újságcikk kapcsán. Dorin Florea polgármester a Krónikának azt nyilatkozta: első perctől kezdve támogatója volt az ügynek, sőt területet is felajánlott Izsák Mártonnak, ahol elhelyezhetné a szobrot: a zsinagóga előtt. Fodor Imre alpolgármester szerint a marosvásárhelyi hitközség mindeddig nem kereste meg a városházát a szobor elkészítéséhez való hozzájárulási kérelemmel. Spielmann Mihály városi tanácsos szerint indokolatlan a félelem, hogy egy holokauszt-emlékművel a magyarságra fognak mutogatni. /Antal Erika, Salamon Márton László: Kísért a múlt Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./
2002. május 27.
Az EMKE rendezte emlékkirándulás Erdély két (méltatlanul elfelejtett) nagy személyisége, Kemény János és Bethlen Miklós (jelentős emlékiratírók) emlékét élesztve felhívta a figyelmet a történelmi emlékek (a búni kastély és a nagyszőllősi emlékmű) sanyarú állapotára. A pedagógusok számára nem először szervez ilyen jellegű módszertani utat Farkas Ernő tanfelügyelő. A látogatókat fogadta a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, eljöttek az RMDSZ városi és helyi vezetői is. Gábos Dezső, a PSME elnöke elmondta: a Petőfi- fordítók emlékének szánt művek sorát, melyet az Eugen Jebeleanut ábrázoló féldombormű nyit, idén újabbal szeretnék gyarapítani. A tavaly felszentelt unitárius templomban Bethlen Miklós életét, munkásságát, a nagybúni gyökerű dr. Buzogány Dezső kolozsvári teológiai tanár méltatta. Spielmann Mihály Kemény János életével kapcsolatban korrajzot nyújtott arról a vérzivataros időszakról. Kötő József országos EMKE-elnök a két nagy személyiség szellemiségének közös jegyeire hívta fel a figyelmet. - Búnon a templomot rendbehozták, mára a mintegy négyszáz lelkes gyülekezet központi helye. A faluba egyetlen magyar újság sem jár. Azelőtt rendelgettek, de folyton más nyelvű lapot hozott a postás. A Dánostól nem messzire lévő nagyszőlősi csata színhelyén emelt, mára felirataitól megfosztott, roskadozó emlékműnél van (1662 januárjában itt kaszabolták le Kemény János fejedelmet, nyughelye máig ismeretlen- Nagyszőlősön ma már nem élnek magyarok). Keresd reneszánsz kastélyának restaurálása megállt. /Bölöni Domokos: Zarándoklat ősi kegyhelyeinkre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./
2002. június 6.
Marosvásárhelyen a tanácsülés legvitatottabb pontja az Antonescu marsall sétány nevének megváltoztatására vonatkozó határozattervezet volt. A román pártok tanácsosai mind a halasztás mellett kardoskodott, arra hivatkozva, hogy a történészeknek kell dönteniük Antonescu háborús bűnösségét illetően. Doru Opriscan tiltakozott Antonescunak a "nemzet memóriájából" való kitörlése ellen. Az RMDSZ részéről Spielmann Mihály történész emlékeztetett, hogy 1990-ben, amikor Antonescuról nevezték el a sétányt, a város véleményét nem kérték ki. Hangsúlyozta: Antonescu marsall Hitler szövetségese volt. Végül a névváltoztatás mellett 5 RMDSZ-es tanácsos szavazott, ugyancsak az RMDSZ részéről hat tanácsos tartózkodott, a román pártok képviselői testületileg megtagadták a szavazást. Marosvásárhelyen továbbra is az Antonescu sétány nevét viseli a vár melletti utca. /A.I.: Marad az Antonescu utcanév. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2002. június 25.
Sopron, Budapest, Pusztakamarás után jún. 21-én Marosvásárhelyen is köszöntötték a 75 éves Sütő András Kossuth- és Herder-díjas írót. A pályatársak jókívánságait Gálfalvi Görgy, a Látó főszerkesztő-helyettese tolmácsolta, a román tollforgatók nevében Cornel Moraru, a Vatra folyóirat főszerkesztője mondta el köszöntőjét. Az újságírók képviseletében Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztő-helyettese méltatta az író alkotói erényeit és közösségszolgálatát. Sebestyén Spielmann Mihály, a Teleki Téka vezetője a magyar írásművészet és a hazai közélet nagy személyiségeként üdvözölte az Anyám könnyű álmot ígér szerzőjét. Köszöntőt mondott még Fülöp G. Dénes református lelkész, majd Káli Király István Sütő András 75 éves című szép könyvritkaságnak számító kiadvánnyal ajándékozta meg az ünnepeltet. Megköszönve a jókívánságokat, Sütő András ismételten felhívta mindazok figyelmét a megmaradást szolgáló imperatívuszokra, akik valamit is tehetnek nemzetiségi problémáink orvoslásáért. /(nk): Sütő András köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./
2002. augusztus 26.
Augusztus 24-én Marosvásárhelyen a IV. Öregdiák Világtalálkozó részvevői ellátogattak a Bolyai Múzeumba, ahol Spielmann Mihály főkönyvtáros a Bolyai-kéziratok sorsáról beszélt. Az Öregdiákok Baráti Körének nevében Mátyás Zoltán számolt be arról, hogy gyémánt-, arany- és hűségfokozatú oklevéllel tüntetve ki azokat, akik jeles tettekkel, sikeres pályafutásukkal öregbítették az iskola hírnevét, vagy erkölcsileg illetve anyagilag támogatták az iskolát. A neves Bolyai-kutatók közül dr. Kozma Béla, dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor gyémánt Oláh Gál Róbert, Oláh Anna és T. Tóth Sándor, az iskola ma 90 éves egykori igazgatója aranyfokozatot kapott. A továbbiakban oklevéllel ismerték el mindazoknak a volt bolyais diákoknak a tevékenységét, akik tudományos illetve művészeti téren alkottak maradandót, akik kimagasló közéleti szerepet töltöttek, töltenek be. Gyémántfokozatú oklevelet nyújtottak át dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspöknek, dr. Sárpataki János nyugalmazott esperesnek és Tőkés Eleknek, akik elősegítették a Református Kollégium újraindulását. Az utolsó napon az emléktáblák leleplezése, a díszterem, sportpálya és tornacsarnok névadó ünnepsége, valamint koszorúzás után felolvasták a zárónyilatkozatot. Kiss József nyugalmazott tanár emlékezett az évtizedekig rejtegetett, megsemmisítésre ítélt emléktáblákról és a táblák méltó helyükre való visszahelyezéséről. Augusztus 25-től a Bolyai Farkas Líceum díszterme Bolyai János nevét viseli, a sportcsarnokot és a sportpályát a nagy hírű iskola két volt tanáráról, Horváth Andrásról illetve Fülöp Györgyről nevezték el. Horváth András (1911-1951) a "mozogj, sportolj, fejleszd magad harmonikusan!" életelvét tarisznyálta útravalónak minden tanítványa számára. Fülöp György tanár (1921-2001) életének több mint felét iskolája falai között töltötte el. A zárónyilatkozat szerint az oktatók és diákok sorából kiemelkednek a világhírű tudósok, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János. Az iskola épületét, anyagi javait 1948-ban államosították, majd 1960-tól kezdődően fokozatosan egyre több román tannyelvű osztályt telepítettek az intézménybe, a magyar osztályok számának csökkentésével párhuzamosan. Felhívnak mindenkit, hogy az iskola magyar tannyelvű státusa visszaállításán és ennek a jellegnek megőrzésén munkálkodjon. A IV. Bolyai Világtalálkozó záróakkordjaként koszorúzási ünnepségekre került sor. /Antalfi Imola, Bodolai Gyöngyi, Korondi Kinga: Véget ért a IV. Öregdiák Világtalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./
2002. október 10.
A bázeli székhelyű Teleki Téka Alapítvány és a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár szervezésében október 11-12-én kiállítással, előadásokkal, ülésszakokkal emlékeznek a Teleki Téka két évszázados fennállására. A Téka mint közkönyvtár, 1802-ben nyitotta meg kapuit. A Teleki család a Téka megsegítésére hozta létre Bázelben a Teleki Alapítványt. Az alapítvány anyagi felajánlásával vízmentesítették a Téka falait. Az emlékünnepségre eljönnek a Teleki család tagjai. Az emlékünnepségen megnyitóbeszédet tart dr. Deé Nagy Anikó, a kétszáz év jelentőségéről dr. Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem rektora, a Téka jövőjéről Spielmann Mihály főkönyvtáros beszél. Bemutatják a Mentor kiadásában megjelent, 21 tanulmányt tartalmazó Teleki Téka Emlékkönyvet. Okt. 12-én lesz a tudományos ülésszak. Az előadások angol, német, francia, román és magyar nyelven folynak. A három részlegben zajló tudományos ülésszakon a könyvtár, a nyomda és a művelődéstörténet kiváló hazai, magyarországi és nyugati tudósai vesznek részt. Benkő Samu akadémikus Kolozsvárról, Somkuti Gabriella Budapestről, Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály, Kimpián Annamária, Szabó Miklós, Carmen Muntean, Ambrus Hedvig Mária, Grigore Ploiesteanu, Zsigmond Irma, Vakarcs Szilárd, Ovidia Mesaros és Fülöp Géza Marosvásárhelyről, Ferenc Postma Amszterdamból, Demény Lajos Bukarestből, Egyed Emese, Kovács Kiss Gyöngy és Sipos Gábor Kolozsvárról, eljön Budapestről továbbá Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, Csíkszeredából a csíksomlyói ősnyomtatványok felfedezője, Muckenhaupt Erzsébet és Oxfordból Gömöri György. A rendezvény fő támogatói: Teleki Téka Alapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Communitas Alapítvány. /Lokodi Imre: 1802-2002. Pénteken Teleki Téka- emlékünnepség. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./
2002. november 18.
Életműdíjat adományozott a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége Izsák Márton marosvásárhelyi szobrászművésznek. Nov. 16-án a zsinagógában Sauber Bernát, a helyi hitközség elnöke, Spielmann Mihály, a hitközség tagja és Dorel Dorian, a Romániai Hitközségek Szövetségének elnöke, a zsidó kisebbség parlamenti képviselője, illetve Hunyadi László szobrászművész, egykori tanítvány köszöntötte a nyolcvankilenc éves mestert. Izsák Márton első műalkotását 1946-ban leplezték le Budapesten, utána készítette el a dési deportáltak emlékművét és - többek között - Salamon Ernő, Bartók, Eminescu szobrát. Marosvásárhelyen legismertebb alkotása a két Bolyai szobra. A Keresztelő Szent János-plébániatemplom udvarán ezelőtt három évvel leplezték le Márton Áron püspökről alkotott szobrát. Tavasszal következik az 1948-ban készült, a deportáltak emlékét megörökítő alkotásának felállítása. Hunyadi László szobrász, a mester egykori tanítványa elmondta, a Holokauszt-szoborcsoport nem csupán a zsidóság fájdalmát fejezi ki, hanem a kommunizmus áldozatait is felidézi a szemlélőben. /Antal Erika: Készül az emlékmű. Izsák Márton szobrászművészt díjazták. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./
2002. december 24.
Dec. 23-án a Maros megyei prefektúra mellett megalakult utcanévadásban konzultatív szerepet játszó bizottság 3/2 aránnyal /a bizottságnak három román és két magyar tagja van/ a Calarasilor utca Kossuth Lajosról, illetve a Szorgalom utca Teodor Harsiaról való elnevezése ellen szavazott. A bizottság hatásköre ugyan csak a véleményezésre terjed ki, de Spielmann Mihály városi tanácsos szerint feszültségkeltő hatása kétségtelen, s jelzi az egyesekben még uralkodó szemléletet. Kossuth Lajos érdemeire hivatkozott Spielmann Mihály és Soós Zoltán bizottsági tag, hangsúlyozva, hogy immár háromszor is elnevezték róla az utcát: 1898, 1940 és 1945-ben. A Kossuth utcanév 1987-ben tűnt el. A szavazásnál a magyar nemzetiségű bizottsági tagok kérték: a bizottság többi tagjától eltérő véleményüket vegyék jegyzőkönyvbe. /Antalfi Imola: A Kossuth utcanév ellen szavaztak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./
2003. március 4.
Megjelent Marosvásárhely háromnyelvű turisztikai kalauza. A magyar nyelvű rész helyesírási hibáktól hemzseg, és következetesen csak román nyelvű utcaneveket tartalmaz. A polgármesteri hivatal és a helyi önkormányzat közös kiadásában megjelentetett kötet magyar nyelvű szövegeiben még az ékezetek is hiányoznak. A kötet szerint a római katolikus plébániatemplom például a Trandafirilor tere 61. szám alatt, a városháza a Primariei, a Köpeczi-Teleki ház pedig a Revolutiei utcában áll. A kötet szövegét románból magyarra Korondi Kinga fordította. A könyvet Spielmann Mihály és Káli Király István tanácsosok lektorálták, akik elmondták, hogy a magyar szöveget ellenőrizték, azonban a polgármesteri hivatal szerkesztői az utcaneveket visszarománosították. /Antal Erika: Helytelen ismertető. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2003. március 7.
Márc. 5-én az 1848-as szabadságharcról tartott előadást Sebestyén-Spielmann Mihály a Szászrégenben, a helyi Kemény János Művelődési Társaság szervezésében. A társaság elnöke, Böjte Lívia elmondta, havonta szerveznek művelődési eseményeket, melyeken 2003 folyamán többnyire Kemény munkásságát népszerűsítik. Március végén Boér Ferenc kolozsvári színművész Dsida-estjével lép a szászrégeni magyar közönség elé. Áprilisban Szenkovits Dezső lesz a meghívott, aki végigjárta Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait egészen Dardzsilingig. Szeptemberben a magyar középiskolásoknak Kemény János prózamondóversenyt szerveznek./Antal Erika: Keményt népszerűsítik. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2003. április 12.
Ápr. 11-én Marosvásárhelyen a Bernády Házban a tizedik születésnapját ünneplő Mentor Könyvkiadó rendezvénysorozatának első könyvbemutatóján Káli Király István és Spielmann Mihály mutatta be Pál-Antal Sándor A Székelyföld és városai, valamint Szabó Miklós Művelődés és gazdálkodás az újkori Erdélyben című hiánypótló történelmi munkáit. /Lokodi Imre: Évfordulót ünnepel a Mentor Kiadó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./
2003. április 26.
Heves vitát váltott ki az Izsák Márton által készített szoborcsoport talapzatának felirata a marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű felavatása előtt alig egy héttel. A nézeteltérés oka a talapzatra írandó "magyar fasiszták" kifejezés. A Pro Europa Liga emberjogi szervezet levélben kérte a szöveg megváltoztatását, miután Spielmann Mihály RMDSZ-es városi tanácsos, a marosvásárhelyi zsidó hitközség tagja beadvánnyal fordult a szervezethez. Érvelése szerint az emlékmű hivatása az áldozatokra való emlékeztetés, nem pedig az elkövetőkre. "Vétkesek minden országban voltak, és nem tesz jót sem a marosvásárhelyi magyarságnak, sem az együttélésnek, ha az emlékmű talapzatán az egyetlen kifejezés, amely a magyarokra vonatkozik a fasizmussal párosul" - fejtette ki Spielmann. Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter a következő szöveget javasolta: "A magyar fasiszta rendszer által 1944 őszén Marosvásárhelyről és környékéről deportált zsidók emlékére." Egy kerekasztal-megbeszélésen - amelyen Ovidiu Natea prefektus, Dorin Florea polgármester, Virág György megyei tanácselnök, Nicolae Baciut, a Maros megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője és Ausch Sándor, a Zsidó Hitközség titkára vettek részt - a miniszter megerősítette, hogy az emlékmű finanszírozójaként ragaszkodik az általa javasolt változathoz. A Pro Európa Liga emberjogi szervezet vezetője, Haller István levélben fordult Sauber Bernát hitközségi elnökhöz a szöveg megváltoztatása érdekében. Haller diszkriminatívnak nevezte a magyar fasizmusra vonatkozó kifejezésnek az emlékmű talapzatán való hangsúlyozását. Az Izsák Márton marosvásárhelyi szobrász által készített emlékmű felállítása egyébként visszatetszést keltett az RMDSZ soraiban is. Az elsők között szállt síkra a szoborcsoport elhelyezése ellen Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Grün László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség titkára hangsúlyozta, nem áll szándékukban megnevezni az áldozatok gyilkosainak nemzetiségi hovatartozását. Ebből a megfontolásból a hitközség vezetősége a Remember Holocaust szöveget szándékozik a szoborcsoportra felkerülő emléktáblára feliratozni. Fodor Imre alpolgármester szerint a miniszter által megfogalmazott szöveg ugyan nem számít történelemhamisításnak, de sértő a magyarságra nézve. Fodor két javaslatot tett a hitközség asztalára. Az elsőben az eredeti szövegből a magyar szó mellőzése mellett szólt. A második tulajdonképpen egy ettől kissé eltérő szöveg volna, amely azonban mit sem változtat a lényegen: "A Magyarország elfoglalása után hatalomra került fasiszta rendszer által 1944 tavaszán Marosvásárhelyről és környékéről deportált és a náci lágerekben kivégzett zsidók emlékére." /Antal Erika, Szucher Ervin: Holokausztszobor-vita. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./
2003. május 5.
Máj. 4-én leleplezték Marosvásárhelyen Izsák Márton bronzszobrát, amely a holokauszt helybeli áldozatainak állít emléket. Az avatáson a romániai hitközségek szövetségének vezetője, a temesvári főrabbi, a helyi hivatalosságok és lakosok mellett Skóciából és a világ más tájairól érkezett vendégek vettek részt. Hakohen Menachem, Románia főrabbija és Ovidiu Natea prefektus leplezte le Marosvásárhely díszpolgárának alkotását, amely a fájdalomtól megtört zsidó családot ábrázol. Dr. Neumann Ernő temesvári főrabbi arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy nem elég a zsidógyűlöletet tiltó törvényeket megalkotni, miközben a valóságban továbbra is őrökkel kell megvédeni a zsidó intézményeket, templomokat, óvodákat, temetőket... A kultuszminiszter üzenetében a gyűlöletes diktatúrát, és a magyar csendőrök túlkapásait hangsúlyozta, nem említette az Antonescu diktatúra zsidóellenes bűntetteit. Dorin Florea polgármester a marosvásárhelyi zsidóságnak a város építésében, gazdagításában játszott szerepére emlékezette a hallgatóságot. Spielmann Mihály marosvásárhelyi zsidóként és az RMDSZ képviselőjeként megemlítette Petőfi Sándor és Kossuth Lajos példáját, akik a zsidók egyenjogúságáért álltak ki. Véleménye szerint fölösleges az a két szó, amely a szobor talapzatára a Remember Holocaust! alá kitett román nyelvű táblácskán a fasiszta magyar kormány felelősségére utal. Az ígéretek ellenére a művelődési és vallásügyi miniszter utasítására a szobor talapzatára mégiscsak kitették a vitatott feliratot, az emlékmű felállítását támogató Fodor Imre alpolgármester nem vett részt az avatáson. A közönség egy részének megrökönyödésére viszont az első sorokban foglaltak helyet a marosvásárhelyi Antonescu-kultusz leghangosabb zászlóvivői. /(b. gy.): Felavatták a Holokauszt emlékművet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./ Köztéri holokauszt-emlékművet avattak máj. 4-én. Helyi magyar vélemények szerint Románia úgy kíván saját holokausztjával, a mintegy 270 ezer áldozatot követelő moldvai, besszarábiai és transznisztriai zsidógyilkosságokkal szembenézni, hogy a magyarok elkövette atrocitásokra utal. /Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2003. július 29.
Marosvásárhelyen a júl. 31-i tanácsülésen döntenek a Calarasilor utca Kossuth Lajosra való visszakereszteléséről. A névadó bizottság még az elmúlt esztendőben döntött a névcseréről, azonban a prefektúra véleményező testülete kedvezőtlenül bírálta el a kezdeményezést. Spielmann Mihály, a bizottság tagja a Krónikának elmondta, hogy az öttagú testület három román nemzetiségű tagja lényegében minden kezdeményezést leszavazhat. Ovidiu Natea prefektus kijelentette: nincs meggyőződve afelől, hogy a testület véleményét nem kell tiszteletbe tartani. Dorin Florea polgármester nem ért egyet a névváltoztatással. "Nem szeretném, ha a Kossuth utca miatt etnikai feszültségek keletkeznének a városban" - érvelt a polgármester. Az általa említett politikai egyeztetés már megvolt az elmúlt héten. Benedek István frakcióvezető elmondta, akkor Florea elismerte, hogy a jó együttélés érdekében a magyarok érzékenységére is oda kell figyelni. Benedek közölte: "A múlt tanácsülésen mi megtettük az első engedményt a román kollegákkal szemben, amikor megszavaztuk az Avram Iancu-emlékház létesítését. Most meg készen állunk támogatni a görög katolikus egyház telekigénylési kérését". A volt Kossuth utca ügyéről szólva, Florea az Antonescu sétánnyal felmerült problémákkal próbált párhuzamot vonni. Mint ismeretes, a magyar tanácsosok által keresztülvitt névcserét a törvényszék érvénytelenítette, így megmaradt az Antonescu sétány. Az önkormányzati döntést akkor a Háborús Veteránok Egyesülete támadta meg, egy Szatmári Ibolya nevű bírónő pedig a közismerten magyarellenes szervezetnek adott igazat egy hónappal ezelőtt. Benedek szerint az önkormányzat Gabriela Puni városházi jogtanácsos etikátlansága miatt veszített ebben az ügyben. Benedek a törvényszék ítéletét Izrael bukaresti nagykövetségére és több nemzetközi szervezethez is eljuttatta. /Szucher Ervin: Antonescu utca...Visszakapja nevét a Kossuth utca? = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2003. augusztus 1.
Júl. 31-én Marosvásárhelyen a városi tanács ülésén hosszas vita után megszavazták, hogy a város egyik főutcája visszakapja régi nevét: újra Kossuth utca lesz. Moraru Octavian tanácsos érvei szerint az utca a bécsi diktátum után kapta a nevét. A továbbiakban Lendvai Pál, az ötvenes években Ausztriába emigrált újságírónak a Humanitas Kiadónál megjelent könyvéből idézett, amely szerint "ez az öntelt varázsló" (Kossuth) teljes alávetettséget követelt, és aki ennek nem tett eleget, azt a kiirtással fenyegette meg. - Kossuth nem a román nép érdekeiért harcolt, hanem ki akarta végezni a románokat - jelentette ki Moraru. Spielmann Mihály mesének nevezte a románok kivégzéséről szóló történeteket, és utalt arra, hogy 1850-ben két román püspök találta ki a 40 ezres számot, hogy minél több kártérítést kérhessenek Ferenc Józseftől. Hozzászólásában utalt arra, hogy az erdélyi románok és a zsidók Kossuthnak köszönhetik a felszabadításukat, a magyar és a román polgárság pedig a lehetőséget a fejlődésre. /(bodolai): Újra van Kossuth utca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./ Visszakapta nevét a Kossuth Lajos utca Marosvásárhelyen. A Kultúrpalota vagy a vár mellett ez az elnevezés is szerves része a város történelmének. Az utca száz esztendőn át viselte Kossuth Lajos nevét, első erdélyi szobrát is Marosvásárhelyen emelték, dr. Bernády György kezdeményezésére. Az 1899-ben felavatott szobrot 1920-ban tüntették el. Ekkor változtatták meg először az utca nevét is, majd 1940-től 1986-ig volt újra Kossuth utca. /(bodolai): Igazságtétel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2003. augusztus 16.
Mint az utóbbi időben minden évben, e hét végén ismét megtartja találkozóját az a Castellum Alapítvány, amelyet a történelmi erdélyi családok leszármazottai hoztak létre. A Maros megyei Gernyeszeg község református templomában aug. 16-án Fehér Dániel lelkész hirdet igét. Majd Papp László, marosvásárhelyi római katolikus lelkész köszöntője hangzik el. A rendezvényt Haller Béla tanár, a Castellum Alapítvány elnöke nyitja meg. Spielmann Mihályt történész, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője arról az időszakról tart előadást, amikor Erdély a Habsburg Birodalom része lett. Gudenus János József genealógus tart előadást a magyar nemesség jelenkori életéről. Aug. 17-én Castellum Alapítvány tagjai kirándulást tesznek, felkeresik a keresdi Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt és a református templomot, majd Gernyeszegen szentmisével zárul az idei találkozó. /(Máthé Éva): A Castellum Alapítvány találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./
2003. augusztus 18.
Aug. 20-i megemlékező ünnepséget szervezett az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete aug. 15-én a Kultúrpalotában. Dávid Csaba városi RMDSZ-elnök köszöntő szavait Spielmann Mihály történész Szent Istvánról szóló előadása követte. Dr. Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnök beszédében a koppányi magatartásnak szentelt teret. Mint mondta, koppányi gondolatok emésztenek bennünket, nehezen kezelhető nép vagyunk, a másság nosztalgiája ott rejtőzik a tudatalattiban. Ezután a Csíki Ágnes vezette Evangélium kórust hallhatta a közönség, majd Kilyén Ilka színművésznő műsora következett. /Nagy Botond: Szent István a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./
2003. november 17.
Nov. 15-én Marosvásárhelyen, Kultúrpalotában megnyílt a hajdani marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum gyűjteményéből összeállított kiállítás, ugyanakkor bemutatták Bónis Johanna történész-kutató Székelyföldi Iparmúzeumról írt kötetét. Bónis Johanna, a kiállítás megálmodója és szervezője elmondta, hogy Budapesten 1883-ban nyitották meg a technológiai iparmúzeumot, itt tanulhattak mindazok, akik az iparművészetet választották életpályájuknak. Mindössze három évvel később, 1886. júniusában Marosvásárhelyen megnyílt a Székelyföldi Iparmúzeum, ahova elsősorban erdélyi mesterek termékei kerültek, de voltak itt zsolnai porcelánok, és más iparművészeti alkotások is. A mostani kiállítás anyagát négy helyről, a marosvásárhelyi és kolozsvári történeti és néprajzi múzeumoktól kellett újraegyesíteni. Spielmann Mihály Bónis Johanna könyvét ismertette, hangsúlyozva, " Phoenix-könyvet" vehet kezébe az olvasó, mert egy olyan intézményről szól, amely valamikor létezett, s amelyet jó lenne újraéleszteni. /Vajda György: Tárlatnyitó és könyvbemutató. Székelyföldi Iparmúzeum- élesztgető. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./
2003. november 19.
Gáll Ernő egy olyan, tárgyában és módszereiben még önmagát kereső tudományág úttörője, amely a nemzet és a kisebbségben élő nemzeti közösségek létét, tudatát, összetett viszonylatrendszerét igyekszik tudományos szabatossággal átvilágítani, elemezni" - írta Gálfalvi Zsolt annak a kötetnek az előszavában, mely Gáll Ernő 23 éven át írt naplójának az első, 1990-ig terjedő részét tartalmazza. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Látó folyóirat Irodalmi Színpadán mutatták be a könyvet. A vitát Demény Péter író vezette, aki néhány hónapja a Polis Kiadó belső munkatársa. Gáll Ernő erdélyi magyarként és zsidóként kétszeresen is kisebbségben volt. Spielmann Mihály történész szerint Gáll Ernőnek fájt az, hogy Budapest, a kádári Magyarország nem vett tudomást a vidéki értelmiségiről. Földes György, a magyarországi Politikatörténeti Intézet főigazgatója úgy vélte: Gáll Ernő itthon érezte magát a peremen, ugyanakkor "idehaza nem érezte azt a történelmi hátszelet, ami az ügyet, amit képviselt, előre vitte volna." Az önbírálat és önkínzás naplójának nevezte Gáll Ernő naplóját Cs. Gyimesi Éva nyelvész, irodalomtörténész. Pomogáts Béla irodalomtörténész elmondta: Gáll Ernő 1956 után Budapesten sok olyan jeles személyiséggel tartott fenn kapcsolatot, akik 56-os szereplésükért mellőzve voltak, netán börtönben is ültek. Pomogáts jóindulatú, nyitott személyiségnek ismerte meg Gáll Ernőt. Dávid Gyula szerint bár Gáll Ernő 1990 után tudatosan, önkéntesen visszavonult a közéletből, hogy deklarált baloldalisága miatt esetleg ne kompromittáljon jó ügyeket, nagyon zokon vette, hogy hatalmas tudását nem vették igénybe. A marosvásárhelyi könyvbemutatón jelen volt Gáll Éva, a filozófus élettársa is, aki exkluzív interjút adott a Romániai Magyar Szónak. Magyarországi ösztöndíjjal rendezte a naplót. A számítógépet Budapestről, a Népszabadságtól kapta. Dávid Gyulával szerkesztték a szöveget. Közben elkészült Gáll Ernő teljes bibliográfiája. Ez majd külön jelenik meg, Budapesten, ahol jövő tavasszal kiadnak egy Gáll Ernő emlékkötetet, annak a végén jelenik meg a teljes bibliográfia. Azután kezdik el levelezésének rendezését. Több mint hatezer levél vár feldolgozásra. Két munkatársa van, Újvári Mária, aki nyugdíjazásáig a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosa volt. Jelenleg a Soros Alapítvány könyvtárában dolgozik, s most szervezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárát. A másik Nagy Mária, ő a Szilágyi Domokos élettársa volt, a Helikon műszaki szerkesztője. Gáll Ernő kis füzetekbe írta naplóját, melyeket felesége rejtegetett 1990-ig. 1989 után kiderült, hogy az egész lakás be volt mikrofonozva. A naplóból nem hagytak ki semmit, "talán két-három esetben élő személyekkel kapcsolatban kivettünk néhány olyan részt, ami nagyon rossz fényt vetne rájuk.A munkásságát bíráló Nagy László-cikk után várható volt a nagy kollektív tisztelgés Gáll Ernő életműve előtt." /Máthé Éva: Gáll Ernő emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2003. december 2.
A marosvásárhelyi tanács megszavazta, hogy a kaszárnyaudvaron, ami a város tulajdona, újabb ortodox templom épüljön, és ezért a hadsereg ingyen kapja meg a területet. Az újabb "hagymakupolás honfoglalás" vita nélkül zajlott le, csupán két ellenszavazattal (Ráduly Levente, Spielmann Mihály). Ezt követte egy másik határozattervezet, amelyben a Bodoni út 2. szám alatti területet kérte bérbe a római katolikus plébánia, egy ifjúsági központ felépítése céljából. A román tanácsosok javasolták a döntés elnapolást, amit meg is szavazott néhány RMDSZ-es tanácsos Kolozsváry Zoltán vezetésével. A magyar többségű helyi képviselő-testület képtelen magyar egyházi intézmények mellett kiállni, miközben háborítatlanul épülhetnek az ortodox templomok. /Folyamatos meghátrálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./
2003. december 2.
Megemlékező tudományos ülésszakot tartott nov. 27-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület Marosvásárhelyen a Magyar Tudomány Napja alkalmából. Azért megemlékezőt, mert a magyar tudományosság ünnepe nov. 3-a, az EME viszont 1859. nov. 23-án alakult, így a szervezők a két eseményre való emlékezést egy ülésszakban kötötték össze. Spielmann Mihály könyvtárigazgató az ismeretterjesztés határairól és határátlépőiről tartott előadást Szemléletváltás a tudományos kutatásban címmel. Dr. Kovács Dezső orvostudományi előadása után Soós Zoltán muzeológus, a marosvásárhelyi vártemplomi, valamint a görgényszentimrei várbeli ásatások vezetője A marosvásárhelyi vártemplom kialakulása és története a régészeti ásatások tükrében címet adta előadásának, míg Dónáth-Nagy Gabriella egyetemi tanársegéd a kémia és biológia terén fellelhető egzotikus jelenségekről beszélt. /Nagy Botond: Élő múzeum. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./
2004. január 30.
Újból leszavazta a marosvásárhelyi önkormányzat Mihály vajda (Mihai Viteazul), illetve II. Rákóczi Ferenc szobrának felállítását. Az RMDSZ-frakció tagjainak nemtetszését az váltotta ki, hogy a román tanácsosok már nem Mihály vajda mellszobrának felállítását akarják, hanem életnagyságú lovas szobrot szeretnének emelni. Spielmann Mihály tanácsos kifejtette, hogy mindkét fejedelem szobrának helye van Marosvásárhelyen, de a vásárhelyi magyarság nem albérlő a városban, hogy megelégedjék egy kis szoborral, valami eldugott helyen. Dávid Csaba tanácsos kifejtette, hogy amennyiben nem sikerül a magyarságnak megfelelően döntenie, akár 20 évig is elhalasztják a szobrok felállítását. Benedek István tanácsos kifejtette: törvénytelen, hogy a prefektúra előtt továbbra is ott áll a vajda szobra, de ez véleménye szerint nem a tanácsosokon múlik, sokkal mélyebbről ered. „Ha arra gondolunk, hogy Romániában hogyan tartják be a törvényeket, akkor sokáig ott fog állni a prefektúra előtt” – mondta Benedek. /Antal Erika: „A magyarság nem albérlő Vásárhelyen”. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./
2004. március 11.
A Marosvásárhelyi Bíróságon márc. 10-én tárgyalták azt a bűnügyi panaszt, amelyet Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber Maros megyei napilap igazgató-főszerkesztője, a Román Nemzeti Egységpárt országos alelnöke nyújtott be Spielmann Mihály városi tanácsos ellen, akitől egy euró kártérítést, illetve a sajtóban közzétett nyilvános megkövetést kért. A felperes becsületsértéssel és rágalmazással vádolta az RMDSZ helyhatósági képviselőjét, mivel azon a 2003 májusában tartott tanácsülésen, amelyen Marosvásárhely díszpolgári címeinek adományozásáról hoztak határozatot, Spielmann Mihály tanácsosi minőségében nem értett egyet azzal, hogy Lazar Ladariu is a város kitüntetettjei között legyen. A képviselő a marosvásárhelyi magyar közvéleményre hivatkozva jelentette ki: miért tüntessenek ki egy magyarellenes személyt, amikor vannak olyan tekintélyes román polgárai is a városnak, akiket nemzetiségétől függetlenül mindkét fél tisztel. Panaszában Lazar Ladariu agresszív etnikai szavazásnak minősítette a 2003 májusában hozott határozatot, amelynek során az RMDSZ-képviselők egyöntetűen ellene szavaztak. A felperes szerint Spielmann Mihály a szabad véleménynyilvánításhoz való jogában sértette meg, és ezzel az volt a célja, hogy tekintélyét csorbítsa. Spielmann Mihály egy cikkgyűjteményt adott át a bíróságnak, amelyek Lazar Ladariu magyarellenességét bizonyítják. A tárgyaláson Lazar Ladariu kifejtette, hogy nem ért egyet Románia föderalizálásával, a székelyföldi autonómiával, de szereti a tisztességes magyarokat a zsidókkal, cigányokkal és szászokkal együtt. Hozzátette: megengedhetetlen, hogy egy kisebbségi döntse el, hogy a többségi románok közül ki kapjon díszpolgári címet. A tárgyaláson a bírónő sorra elutasította a Spielmann Mihályt védő Jung Ildikó kérdéseit, aki a helyhatósági törvényre és alkotmányra hivatkozva jelentette ki, hogy képviselőként, az RMDSZ-tanácsosnak joga van választói véleményét fenntartani. Ezzel szemben a felperes magyar személyiségekre vonatkozó utalásai Tőkés Lászlótól Wass Albertig bekerültek a jegyzőkönyvbe. Mivel Spielmann Mihály megerősítette, hogy RMDSZ-tanácsosként nem vonhatja vissza azt az állítását, hogy Lazar Ladariu írásaiban, és az általa vezetett lap szellemiségében az elmúlt évek során magyarellenességét bizonyította, a tárgyalás azzal ért véget, hogy a következő alkalomra két- két városi tanácsost tanúként beidéznek. /(bodolai): Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2004. március 11.
Ha sürgősen nem költöztetik ki a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárnak is helyet adó épületegyüttesből a soha nem látogatott Ion Vlasiu állandó kiállítást és a Román Tudományos Akadémia kutatóintézetét, akkor hamarosan nem lesz hely egyetlen új kötet számára sem, jelentette ki Sebestyén-Spielmann Mihály, az intézet vezetője. A 2002-2003-ban végrehajtott belső nagyjavítás óta jobbak a tárolási körülmények, mint korábban. Az ablakokat kicserélték, megduplázták, mindegyiket egy-egy Teleki családtag finanszírozta, az ablakokon szerepel a nevük. A könyvtár számítógépeket kapott, most kezdődik a széles sávú internetezés. Évente 250–300 millió lejt költhetnek vásárlásra – ezt az összeget a Megyei Könyvtár költségvetéséből kapják. Ezenkívül a szerzőktől is kapnak néha tiszteletpéldányokat, illetve a marosvásárhelyi Mentor, az aradi Jelen Kiadó, a csíkszeredai Pallas-Akadémia és mások juttatnak el egy-egy példányt kiadványaikból. A NKÖM, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, az Illyés Közalapítvány pályázatok alapján összegeket utal ki a könyvtárnak, így a jelentősebb köteteket: irodalomtörténeti, vallástörténeti, művészettörténeti, filozófiai, könyvtártani, történelmi, néprajzi és más könyveket, szakszótárakat, lexikonokat be tudják szerezni. Az Országos Széchényi Könyvtár, az Akadémiai Könyvtár is juttat nekik köteteket. Az utóbbi időben a Nyugaton élő egyes magyar családok is rájuk testálják magánkönyvtáraikat. Az 1990-es évek végén kb. 200 ezer kötetük volt, azóta mintegy 50-60 ezerrel nőtt az állomány. Ezenkívül újsággyűjteményeik is vannak, de e téren sok a hiányosság. A Teleki család megszervezte a bázeli és marosvásárhelyi helyszíneken működő Teleki Alapítványt. Tőlük lényeges anyagi és erkölcsi támogatást kap a könyvtár. Egy Connecticut-ban működő, amerikai magyar alapítvány az utóbbi években két-három fiatal kutató ténykedését is finanszírozta, és most egy könyvrestaurátor képzését támogatja. Elkészült a Teleki Téka ősnyomtatvány- katalógusa és az ezer oldalas másik katalógus, amely a 16. századi anyag ismertetését tartalmazza. Most készül a háromezer oldalas 17. századi katalógus. Ez utóbbit digitális formában is hozzáférhetővé teszik. /Máthé Éva: „Telt ház" a Teleki Tékában: Évente több ezer kötettel nő az állomány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
2004. április 7.
Fey László reagált a Székelyudvarhelyen kiadott Polgári Válasz című hetilap 3. számára. A négyoldalas lap majdnem egész terjedelmét az RMDSZ elleni kampányolásnak szentelte, Fey szerint ezt jelenti a „polgári" jelző. Spielmann Attila Szavazzunk a gyávákra? című cikkében gyávasággal vádolta az RMDSZ-t. Fey kifejtette, hogy a magyarság vezetői bátran küldték a „hős" katonákat a háborúba; Isonzó, Doberdó, Piávé, Don-kanyar: mind a „magyar bátorság" szomorú emlékhelyei. – Az olyan „bátor" jelszavak, mint „Megállj, kutya Szerbia!", vagy „Mindent vissza" katasztrófához vezettek. állapította meg Fey László. Most is akadnak bőven olyanok, akik külföldről „bátorítanak" – tette hozzá. Komoróczi György írásában (Nyílt levél Verestóy Attila szenátornak – Megingott a bizalom) helyesen állapította meg, hogy „az RMDSZ országos vezetői közt a komolyabb nézeteltéréseket, súrlódásokat az úgynevezett Neptun-ügy robbantotta ki. Az RMDSZ képviseletében Borbély László, Frunda György és Tokay György […] tárgyalóasztalhoz ült a tengerparti Neptun-fürdőn Ceausescu egyik volt bizalmi emberével […]. Amikor ennek híre kiszivárgott, Tőkés László elmarasztaló nyilatkozataitól valóban hangos volt a magyar és román sajtó. […].Ma sem tudják az udvarhelyiek, sem az erdélyi magyarok, tulajdonképpen mi történt Neptunon, csak gyanítják, valami sumákolásról lehet szó". Fey László elmagyarázta, mi is történt Neptunon. 1993. elején a Project on Ethnic Relations (PER) jószolgálati kezdeményezéssel élt, és össze akarta hozni a román és magyar fél képviselőit, hogy kapcsolatot teremtsen köztük. Ezen a találkozón nem volt szó tárgyalásról, egyszerű beszélgetés volt. Erre az összejövetelre a PER Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és Tokay Györgyöt hívta meg. A találkozást nem hozták a nyilvánosságra. Amikor „ez a találkozás Tőkés László tudomására jutott, támadásba lendült a résztvevők ellen. Hiúságát sértette, hogy nemcsak hogy nem őt hívták meg, ráadásul, tiszteletbeli elnök létére még nem is tudott róla.” Tőkés László árulással, a hatalommal való összejátszással vádolta őket. 1995-ben Tőkés László és Csapó József is részt vett egy hasonló összejövetelen, amit a PER Atlantában rendezett meg. Fey szerint „hálásak lehetünk a PER-nek a kezdeményezésért, és helyesen jártak el azok, akik a magyar–román párbeszédet kezdeményezték”. Fey emlékeztetett 1990. fekete márciusára, az 1991-es „Har-Kov"-jelentésre, hozzátéve: amelynek kialakulásához néhány felelőtlen, forró fejű magyar is hozzájárult. /Fey László: „Polgári" válasz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
2004. június 19.
Jún. 17-én Kolozsváron a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság (RFMT) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében bemutatták Kiss Sándor: Matematikus a XX. század viharaiban – Maurer Gyula életpályája című kötetét. Sebestyén Spielmann Mihály prózaíró, történész, a Teleki Téka vezetője méltatta a kötetet. A tanítványok nevében dr. Szenkovits Ferenc, a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság alelnöke szólt arról az értékes szakmai útravalóról, amelyet Maurer professzortól kapott, majd a könyv szerzője, Kiss Sándor szatmárnémeti matematikatanár foglalta össze a kötet születésének körülményeit, mutatta be a neves erdélyi matematikust, aki négy országban, Magyarországon, Romániában, Ausztriában és Olaszországban egyaránt otthon érzi magát. A kötetet volt tanítványainak vallomásai egészítik ki. A jelenleg Maglódon élő Maurer Gyula továbbra is szívügyének érzi Erdély kulturális értékeinek ápolását. /Németh Júlia: Itthon Erdélyben, otthon Európában. Maurer Gyula matematikus életpályája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2004. december 7.
Idén négy marosvásárhelyi (vagy innen elszármazott) jeles személyt tüntetett ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Csomóss Attila az erdélyi magyar gazdák európai színvonalú szakmai képzéséért kapott Balázs Ferenc-díjat, Sebestyén Spielmann Mihály a Teleki Téka régi könyvállománya feltárásáért részesült Monoki István-díjban. Szentgyörgyi István-díjat adományoztak Elekes Botondnak, a minőségteremtő erdélyi magyar színjátszás támogatásáért és Bánffy Miklós-díjjal tüntették ki Kárp Györgyöt, a Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának színművészét, aligazgatóját, több évtizedes színházi tevékenységéért. /EMKE-díjak – 2004. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./
2005. február 1.
Marosvásárhelyen a város egykori helytörténészéről, a kétszáz éve született Benkő Károlyról hangzott el előadás a Belvárosi szerdák januári rendezvényén. Pál-Antal Sándort kérdezte Spielmann Mihály. Pál-Antal Sándor adta ki 2001-ben az Erdély emlékezete sorozatban Benkő Károly Marosvásárhely Szabad Királyi Város leírása 1862-ben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvét. A mű eddig csak kézirat formájában létezett és máig hiteles kútfő és forrásanyag. Benkő Károly marosszéki levéltáros volt, majd járási segédtisztviselő, ezután Csíkban dolgozott, 1861-től ismét levéltáros. Benkő Károly elsőként az Erdélyi történelmi életrajz című lexikont írta meg. Csíkban gyűjtötte a Marosszék ismertetése című kétkötetes mű első kötetét. Egy év alatt összeállította Marosvásárhely leírását. Orbán Balázsnak nagy segítséget nyújtott a Benkő-gyűjtések anyaga. /Nagy Botond: Orbán Balázs elődje. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
2005. február 28.
A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban Csegzi Sándor alpolgármester, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) marosvásárhelyi szervezetének az elnöke a sajtónak is bejelentette: elkezdődik Bolyai János, majd később Bolyai Farkas kéziratos hagyatékának digitális hordozóra való felvitele. A könyvtárban létrejött a digitalizáló műhely. A kéziratos lapok fényképmásolata felkerül az internetre, hogy ezzel bárhol a világon hozzáférhetővé váljon a mintegy 14 ezer lapot kitevő anyag. Sebestyén Spielmann Mihály, a Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője elmondta: később a könyvtár többi anyagának a digitalizálására is sor kerülhet. /(Máthé Éva): A világhálóra kerül Bolyai János kéziratos hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./
